Több ismerősöm kérdezte az előző írásom után, hogy mi történt, elveszítettem a türelmem? Aki ismer, tudja, hogy mérhetetlenül türelmes és elfogadó vagyok, amíg látom, hogy a hibák és botlások mögött jó szándék van, és egyébként sokszor még azon is túl. Mindig az embert látom és vele együtt, amit cipel magával. Érdemes megérteni, mi húzódik meg a sokszor érthetetlen viselkedések mögött, mert a megértés a változás első lépése. Társadalmi és személyes traumák okozzák a legtöbb problémát az életben.

A politikus is ember, bár erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni kölcsönösségi alapon. Egy tanulmány részletesen leírja, hogy milyen traumák keletkeznek bennünk egyszerűen attól, hogy egy patriarchális (“tekintélyuralmi”) rendszerben növünk fel. Összetörik az akaraterőnket, amitől a végletekig engedelmessé válunk, ha túl kíváncsiak, érdeklődök vagyunk, megszégyenítenek és ettől védekezésként elnémítjuk az érzéseinket, ha engedetlenek vagyunk megfélemlítenek, amitől egyre csendesebbek, kisebbek és erőtlenebbek leszünk.

Két út lehetséges, ahogyan a megalázott ember újra megerősödhet: a hatalom által, vagy önmaga megértésével és kiteljesedésével. A két út közül az első zsákutca, ahol az önzés, mások elnyomása, hasonlóan semmibe vétele történik, ahogy azt korábban vele tették, hiszen honnan is tudná a most már pozícióba került személy, hogyan kellene másképp csinálni.

Az EMBER-ré válás egyetlen lehetősége a másik út, ahol megértéssel, türelemmel, szeretettel fordulunk magunkhoz és egymáshoz, elfogadjuk és értékeljük magunkat, együttérzünk és biztatjuk a másikat. Felelősséget az képes vállalni másokért, aki ezt már megtette magáért.

Akkor lesz valódi fejlődés, ha az országot önmagukért és másokért felelősséget vállaló EMBEREK vezetik, akik tisztelik önmagukat és a másikat, szolgálatot vállalnak, hogy támogassák, biztassák és felemeljék embertársaikat. Türelemre van szükség ehhez a belső úthoz, de sokan gyalogolnak már a jó ösvényen. Hiszem, hogy hamarosan egymásra találunk és közösen felelősséget vállalunk egy virágzó Magyarországért.

Weith Katalin