Reformáció

A tegnapi tüntetés egyszerre volt gyász és újjászületés, mert miközben meghalt a lelkünkben valami, hisz láthatóan összeomlóban van egy politikai rendszer, megérintette a lelkünket valami újnak a szele. Ahogy az igazságért és méltóságért kiálló tömeg együtt énekelt a Parlament előtt, a fénytengeren áthatolt az egység és összetartozás érzése.

Bármilyen fájdalmas is tudomásul venni, a demokrácia nem működőképes. Az egyetlen és legnagyobb lehetőségünk a választás után kialakult helyzetben, ha kiértékeljük és megértjük, ennek vége és másra van szükség.

A többségben lévő vesztes választó és a tegnapi tüntető százezres tömeg azt a fontos üzenetet hordozza, hogy többen vagyunk elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel, mint akik ezt fenn kívánják tartani. Az artikulálatlan kiáltások és az azt követő csend egyúttal azt is üzeni, hogy nincs még itt a megoldás.

Ideje tudomásul venni, hogy a demokráciát azért nem lehet kialakítani, mert már az van. Ez az a demokrácia, ami megengedi, hogy kisebbségben kormányozzon a hatalom, ahol szabadon hazudhat bármelyik sajtó, nincs ütőképes ellenzék és szimpátia alapján élvezhetnek előnyt néhányak a többiekkel szemben, miközben társadalmi szinten demoralizál a korrupció. Az igazság kedvéért, azért a pozitívumokat se felejtsük el, amit az elmúlt 28 évben a demokrácia produkált. Ma olvastam egy posztban és igazat kell adnom az írójának: “Barátaim, az nem diktatúra, ahol százezer ember kimehet a Parlament elé tüntetni…”

Végtelenségig folytatható a sor, de talán ennyi is elég, hogy megértsük, mindez a demokrácia görbe tükre. Az utolsó (remélem) öngól pedig, hogy egy demokratikus rendszerben, 2/3-dos többség által kialakított, önös célt szolgáló választási rendszer csapdájába demokratikusan gyalogoltunk bele mindnyájan. Többen tudom, most még tiltakoznak, és bizony ez is azért lehetséges, mert demokrácia van. A diktatúrában nem lenne szükség se manipulációra, se választásra, még csak véleményekre se.

Ha ez így van, akkor merre tovább?

Valódi alternatívára van szükség, egy új rendszerre, ami jelenleg nem létezik. Ahol minden ember számít és az EMBERI ÉRTÉK az egyetlen mértékegység. Nem ideákról beszélek, hanem valóságról. A gyönyörű világító telefonok tengere kiáltja a távoli megoldást, a hatalom nélküli összekapcsolódást, mely a jövő építkezésének a záloga. Ahol ember az emberrel, érték az értékkel találkozik és közösen teremtenek majd új minőséget. Addig hosszú még az út és valószínűleg lesz átvezetés a két világ között, egy híd, amit a jók és tisztességesek fognak kikövezni. Az alaprajz már a tervező asztalon és szerveződik az építész csapat is. Készüljetek, sok kézre lesz szükség a megvalósításhoz…

Weith Katalin

Megosztás:
Share