“Terrorellenes intézkedési tervet kér a kormány az óvodáktól és az iskoláktól. Az intézményeknek júniusig kell összeírniuk, hogy vészhelyzet esetén milyen intézkedéseket hoznának.”
Amikor ezt a hírt olvastam, először alig hittem a szememnek, de gondolom, nem voltam ezzel egyedül. Túlságos vájt fülűség nem kell ahhoz, hogy értsük az összefüggést; a terrorizmus félelmet kelt, aggódunk, és a legerősebb rettegést akkor éljük át, ha a gyerekeinket fenyegeti veszély. Így kerül a csizma az asztalra, a terrorizmus pedig az iskolába és az óvodába. Kíváncsi lennék, vajon a bölcsődék miért maradtak ki a szórásból? Talán a kis pisisek már tényleg komolytalanná tennék az egészet.
Ha most óvoda vezető lennék, komoly fejtörést okozna, hogy mit kezdjek ezzel a feladattal. Valószínűleg az Emberi Erőforrások Minisztériumának munkatársa is így van ezzel és ezért vár terveket júniusig. Elképzelem nyár elején a minisztériumot, ahogy a több ezer beérkezett anyagot közalkalmazottak ellenőrzik (már ha lesznek akkor még elegen), melyek közül jobbnál jobb ötletek kelhetnek majd életre szeptembertől, az új évad kezdetén.
De mi az a terrorizmus egyáltalán, hol tanítanak erről és hogyan lehet intézkedni ellene? A terrorizmus szervezett fegyveres merénylet a civil lakosság ellen, melynek célja a lakosság megfélemlítése, lényege a kiszámíthatatlanság és a félelem által politikai célok kikényszerítése. Vagyis ebből világosan következik, hogy egy ilyen helyzetre nem lehet felkészülni. Viszont, ha tehetetlenek és kiszolgáltatottak vagyunk, akkor ezen csak egy határozott, jól felfegyverzett hatalom tud segíteni. Meg sem lepődöm a tegnapelőtti szalagcímen: “100 milliárd forintból erősít a honvédség.”
Tovább is van, mondjam még? Biztosan kell nekünk a szabadság és a demokrácia, vagy önszántunkból lemondunk róla a biztonságunk és a nyugalmunk érdekében? A válaszokat kérem áprilisban húzzák be a szavazófülkékben! Nem egyszerű a megfejtés, de nem is vagyunk már óvodások. Vagy mégis?
Weith Katalin
Tisztelt Elnökjelölt Asszony !
At 50′-es évek morbid vicce jut eszembe, erről az agyament ujabb intézkedési tervkészítési kényszerről, miszerint RÁKOSI ELVTÁRSÉK INTÉZKEDÉSI TERVET DOLGOZTATTAK KI ATOMTÁMADÁS ESETÉRE! Kovács bácsi, aki az egyik üzem vezetője volt javasolta: ” mindenki huzzon magára egy ecetes firnájszos lepedőt és csendben kusszon a temető felé ! ”
Szerény véleményem szerint valóban szükség lenne egy ilyen intézkedési tervre, de minél előbb !!! miszerint annak hatása és eredménye legkésőbb tavasszal fejtse ki eredményes hatását – egyetértve Önnel – , mert a terrorveszély gyakorlatilag hosszabb ideje már a mindennapjainkban mutatkozik és érvényesül teoretikus és fizikai-gyakorlati síkon egyaránt !Lélekromboló és elképesztő hasonlóságot vélek felfedezni a náci Németország göbbelszi
propagandista és a sztálini önkényuralmi tömegkommunikációs módszerek és a jelenlegi kormányzó párt mődszeri között !!! s ismét csak egy izetlen vicc jut eszembe, miszerint nincs itt semmi baj, mert az egész jelenlegi politikai
uralmi rendszer abszolut DEMOKRATIKUS, nekik demokrati, nekünk KUSS !
Ezt meg kell mondjam érzem és érezzük mindennapjainkba, de sajnos boldogult emlékü Antall József szavai jutnak eszembe, amikor az elégedetlenkedő kélpviselőknek mondta: ” TETSZETTEK VOLNA FORRADALMAT CSINÁLNI ! ” Ahogyan feleségemmel szoktuk emlegetni ” MEGÉRDREMELJÜK, MERT BIRKÁK VAGYUNK, AKIK CSAK BÉGETÜNK, DE LEHAJTOTT FEJJEL TÜRJÜK A KORRUPCIÓT, A POLITIKAI SZEMFÉNYVESZTÉST ! ”
Nagyon remélem megérem még, hogy a fiatal tetrekész korrupciótól mentes valóban demokratikus politikai erő győzni fog.
Kézcsókkal és tisztelettel,
Prof. Dr. Zoltán Örs Tamás (87 )
Appendix a levelemhez :
Elnézést az esetlegres elírásokért, de a szemem már meglehetősen megromltt !
Levelem 7. sorában: helyesen : mindennapjainkban