Úgy tartják, akinek halálhírét keltik, hosszú életű lesz. A legfrissebb híradások szerint előkerült Észak-Korea diktátor vezetője. Egyik szemünk sír, a másik nevet… Az elmúlt napokban valószínűleg több elemző is tartott egy kis eszmefuttatást, vajon mi lenne, ha… Egyesek már Észak- és Dél-Korea újra egyesítéséről álmodoztak, aminek valljuk be, nem sok realitása van.

A Koreai-félszigetet évtizedeken keresztül 1945-ig Japán tartotta fennhatósága alatt, amíg a Szovjetunió hadat üzent Japánnak és Amerikával megegyezve megszállták a félszigetet. Korea így ketté vált és két egymást el nem ismerő kormányzat jött létre. 1950-ben háború tört ki észak és dél között, amibe az északi térfélen bekapcsolódott Kína is. A felek végül 1953-ban ugyan fegyverszünetet kötöttek, de a háború valójában azóta is tart Észak és Dél között.

Kim Dzsong Un “szendvics-emberként” és igazi provokatőrként pozícionálódott a két nagyhatalom, Amerika és Kína között. A hagyományoknak megfelelően a baráti szálak Kínához kötik, míg Donald Trump-pal egyre élesebb pengeváltások történtek az elmúlt időszakban. Az USA – egyébként jogos – elvárása, hogy Észak-Korea atommentesítse a területét, amire Kim Dzsong Un cserébe azt kéri Washingtontól, hogy zárják le végre hivatalosan az 1953-as koreai háborút, valamint ezzel egyidőben felszólította Dél-Koreát, hogy hagyjon fel az Amerikai Egyesült Államokkal közös hadgyakorlataival, hogy végre béke legyen a Koreai-félszigeten. Alapvetően mindkét vezető elvárása észszerű, ezért nem egészen érthető, hogy miért nem csaptak azonnal egymás tenyerébe. De a politika mint tudjuk, nem feltétlen az észszerűségen, sokkal inkább az érdekeken alapul, és ebben a játszmában, ha ők ketten megegyeznek, felborul a most beállt egyensúly, és a továbbiakban Kína helyét nehéz megtalálni ebben a konstellációban.

Azonban Kim Dzsong Un méltó ellenfélnek bizonyult és kemény “pávatánc” után sem történt megállapodás, amit Trump elnök kissé idegesen, fenyegetésbe hajló stílusú posztban hozott nyilvánosságra a Twitteren: „az észak-koreai vezető mindent elveszíthet, ha ellenséges magatartást tanúsít, …Kim Dzsong Un tudja, hogy választások előtt állok, nem hiszem, hogy ezzel (a nukleáris leszerelésről tett bejelentéssel) be akarna avatkozni”.

Ezek után valóban csak bízhatunk abban, hogy Kim Dzsong Un él és virul, mert ha nem, kérdés, hogy az eddig nyugvó ponton lévő hidegháború nem robban-e be újra a korábban említett nagyhatalmak közreműködésével. Ebben az esetben még súlyosabb tényezővé válik a Koreában található fegyverarzenál. Persze az is kérdés, hogy ha minden folytatódik, ahogy eddig, és tovább feszül a helyzet Trump és Kim Dzsong Un között, akkor mit lép Amerika vezetője, hogy fenntartsa határozott és rendíthetetlen imázsát a választás közeledtével, a nem kis feltételeket támasztó koreai “Kis Rakétaemberrel” szemben.

Sajnos egyik alternatíva sem egy békés, harmonikus jövőt vetít előre, pedig milyen egyszerű és ideális lehetne.

Weith Katalin