Besüt a nap az ablakon, foszlós kalács, reggeli kávé és színes tojások a barkaágon. Megáll a számban a falat, és eszembe jut a tegnapi bácsi a parkolóban, aki szégyenlős tekintettel kért pár forintot, hogy valami ételt tegyen ma az asztalára. Fájt, ahogy láttam a hálát a nálam legalább huszonöt évvel idősebb férfi szemében. Ugyanazt a tehetetlenséget éreztem, amit kicsi gyerekként, amikor a nagyapám séta közben meg-megállt a lábát fájlalva. Akkor arra gondoltam, majd ha nagy leszek, meggyógyítom, tegnap pedig arra, hogy mindenkinek segíteni akarok, mert ez fájdalmasan igazságtalan.
Húsvétkor az újjászületést ünnepeljük, miután Jézus áldozatot hozott értünk, hogy megváltsa a bűneinket. Senki nem válthatja meg más bűnét, mindenkinek magának kell bűnhődnie előbb vagy utóbb mindazért, amit elkövet, vagy azért, amit nem tesz meg, miközben megtehetné. Nem maradhat büntetlenül az, hogy ma idős emberek, akik végig dolgozták az életüket, az utcán kéregetnek.
Hiába reménykednek sokan, hogy talán eljön végre a Messiás, nem jön el, mert már itt van, mi magunk vagyunk a megváltók. Ha most végre feltámadunk és újjászületünk, akkor van remény, hogy mielőbb mindenki asztalára kalács kerül, és a nagypapák még hosszú évekig egészségesen sétálgathatnak az unokáikkal.
Weith Katalin
Valóban, külön egy személy nem képes megtestesíteni a Messiást – csak Bibliában. A Megváltó (Messiás) Jézus feladata lenne minden bűnösnek a bűneitől megváltása által, míg a mindenható és természetfeletti Isten (Jézus apja) rendelkezik akkora hatalommal és befolyással, még az emberek természete felett is, hogy végre a Főldön morálisan az „Isteni Rend” uralkodjon: a kölcsönös emberi méltóság, a szeretetet és a tiszteletet már a csecsemőkorukba betáplálja, ne legyenek végre bűnösök, hogy áldozatok se létezzenek. Elvégre a Biblia is erre épült – mint többi más vallásgyakorlatban a morálisan elfogadható tézisek is.
Még az is bizonyított tény, hogy a legtisztább keresztények jórésze (hogy most a maradjunk a keresztényeknél), akik kimondottan csak a vallásuknak élnek, dolgoznak, gazdasági és politikai egyben társdalami áldozatokká válnak. Már igazi áldozatnak lehet felszámítani, hogy az életükben a minimálistól is kevesebb életminőséget kell felvállalnuk, és mégis a szívük mélyén békések. Ezek a hétköznapok igazi Messiásai.
Jézus Krisztus halála és a feltámadása óta majd 2000 éven keresztül mennyit változtak az emberek, mennyivel lettek kevesebben – még arányukban is – a bűnösök? Mit változott az emberiség mentalitása a kölcsönönesen elfogadható morál irányába, de még jelenleg a nemzetközi-interkontinentális média-áramlások korában is? Ha Jézus feltámadása és az azóta keletkezett bűnök között párhuzamot vonunk, erősen vitatható a feltámadása, vagy akár annak annak értelme is. De az is igaz, hogy a bűnözési oldalon az arány valamivel nagyobb lett volna, köszönhetően a nevelői hatásának. Viszont a gerinctelen „keresztények” a jónevelteken keresztül is kiélték és kiélik gátlastalanságukat büntetteket büntettekre halmozva – bőnhődés és itélet nélkül.
Igazat megvallva, nem csak „keresztény” hanem teljesen mindegy, hogy melyik időben (még a Jézus elötti korokra vonatkozólag is), és térségben a vallásoktól és ideológiáktól függetlenül nem Isten, és nem Jézus határozza meg azt, hogy valaki mikor bűnözik és mikor nem, hanem egyszerűen az egyén jelleme és az individuális-alapú bűnözési hajlamot visszafolytó gátlásosság kialakítását szabályzó környezete. Ilyen környezeteknek lehet számítani a vallásokat a maguk gyülekezeteikkel együtt, és a törvények által szabályzott társadalmakat az ösközösségi társadalomtól egészen a jelenlegi pártdemokráciákig. A siker eddig kétséges!
Kicsit erősnek találom Weth Katalin idézetét „Hiába reménykednek sokan, hogy talán eljön végre a Messiás, nem jön el, mert már itt van, mi magunk vagyunk a megváltók. Ha most végre feltámadunk és újjászületünk, akkor van remény, … „ mondván kisajátítja a KÖSSZ-Párt a keresztény hívők Messiás fogalmát, főleg a vészesen közelgő magyarországi vállasztások miatt.
De, hát igaza van! Még a közmondás szerint is „Segíts magadon, az Isten is megsegit!”. A Messiások mi magunk vagyunk egytöl-egyig, akik jellemben képesek vagyunk mindenkivel szemben a bűnös, másokat megkárosító szándékokat nélkülözni, és gyakorlatilag is elfogadni a kölcsönös szeretetet és tiszteletet, valamint ezeket terjeszteni – függetlenül, hogy ki melyik nem gyarló vallást gyakorolja.
Viszont az új Társadalmi Etikai Kódex-et építő és érvényesítő Magunkért Mozgalom közösen a KÖSSZ-Párttal garancia az társadalom egészét és benne az egyéni érvényesülést érintő pozitív változtatásokra, a mindenfajta bűnözést megelőző és visszafogó hatékonyságára, amennyiben az adott törvények alátámasztják, vagy törvénymódosításokkal érvényesítettni képesek – más pártokat is befolyásolva.
Ez a garancia minden emberi haladást szolgáló benne még a „keresztény” kúltúrára is érvényes, megbecsülni és megvédeni azokat.
A Betelepítési Quótára utalva a keresztény emberségre hivatkozva nem csak a menekülteknek jár az emberi méltóság, hanem a közvetlenül érintett honi polgároknak is, amit eddig elértek – háborúk nélkül. A nagyszabású kultúrsokkot és „egyes” terrorakciókat kiváltó EU-döntés csak néhány nyugateurópai ország vezetőinek és az azt támogató gazdasági körök érdekét (pl. mégolcsóbb munkaerő) támogatják. A valódi megoldást a népellenes háborúk helyett népbaráti ki- vagy megbékülés okozná. Tehát az emberi jogokat ott kell tudni érvényesíteni, és nem a fegyverlobbik nyereségét biztosító háborúk által.
Természetesen a természeti katasztrófák nem kímélnek semmit, és az emberek részben még mindig kiszolgáltottak ezekkel szemben. Na, itt már indokolt az Átmeneti Befogadási Quóta.
A háborúkra szánt költségek pedig fedezzék az ember-, természet- és környezetvédelem költségeit!
A feltámadás, az újjászületés, a természet újjászületése is a télt követően. Legyen reményt hozó tavasz a szívekben is, különösen most amikor újabb, de már egyre korlátoltabb esélyek állnak a rendelkezésre.