Mindig figyelemfelkeltő, ha a világpolitikai palettán közeli vagy azonos időpontban jelentős események történnek, melyek első ránézésre semmilyen kapcsolatban nem állnak egymással. Aztán az ember elkezd olvasgatni, információk után kutatni és felgöngyölíteni a szálakat, amiből egyszer csak érdekes összefüggések állnak össze. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a továbbiakban olvasható fejtegetés saját kreálmány, alapozva a hazai és nemzetközi publikációkra, és mindehhez felhasználva azt a biztonságpolitikai elemző szemléletet, amit az elmúlt években behatóbban tanulmányoztam.
Január 31.; BREXIT, USMCA és a kínai koronavírus. Mik ezek és milyen kapcsolatban állnak egymással, hogyan rakható ki egy látványos kép ezekből a puzzle darabokból?
A BREXIT-ről talán nem szükséges külön ismertetőt tartani, hiszen több mint három éve erről szól a külföldi híradások egy része, vagyis milyen következményei lesznek az Egyesült Királyság kilépésének az Európai Unióból. Azért is van nagyobb figyelmünk ezen az eseményen, mert az EU tagországaként, a mi életünkre is befolyással lesz, mi történik a britekkel a továbbiakban. Magyarország londoni Nagykövetségének weboldalán már részletes tájékoztató olvasható arról, hogy milyen jogok és kötelezettségek vonatkoznak a továbbiakban az Angliában élő honfitársainkra, ugyanis ma éjfélig az Egyesült Királyság elhagyja az Európai Uniót.
Talán kevesebben tudják, hogy minek a rövidítése az USMCA, melyet két napja, január 29-én írt alá Donald Trump. Ez az U.S.-Mexico-Canada Agreement, vagyis az új észak-amerikai kereskedelmi egyezmény, mely az USA, Mexikó és Kanada között jött létre. Egyes sajtóorgánumok cinikusan vetették fel a kérdést, vajon mikor fog Anglia csatlakozni a szerződéshez. Pár éve még hasonló költői kérdés volt, hogy Anglia milyen egyezményeket köt majd Kínával a BREXIT után…
Mindemellett napjainkban a figyelem talán legerőteljesebben a Kínában elszabadult koronavíruson és annak halálos következményén van. Ugyan túl vagyunk már a H1N1 riadalmon, most itt a következő járvány, mely felütötte fejét már Európában is.
Ahhoz, hogy a szándékokat és mélyebb összefüggéseket megértsük, érdemes az érintett államok közötti viszonyrendszerre vetni egy pillantást.
A globalizáció egyik meghatározó hatása, hogy újrapozicionálódnak a nagyhatalmak a világpalettán, mely valamennyi érintett állam számára új nemzeti és védelmi stratégiát tesz szükségessé. Amerika e tekintetben határozott és offenzív fellépést fogalmazott meg Kínával szemben, ugyanis Kína mára gazdasági és pénzügyi nagyhatalomnak számít a nemzetközi színtéren. A két nagyhatalom több vonatkozásban is vívja csatáját, legutóbb a kereskedelmi VÁM egyezmény kapcsán folyt hosszasan a szkander, amiben végül sikerült kompromisszumos megoldásra jutniuk. Trump elnök megszakítva elődei együttműködő stratégiáját, hiába próbál harcias lenni, időről-időre vissza kell vonulnia, hiszen még ma is Kína az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője, amit a feltörekvő nagyhatalom remekül kihasznál.
Trump gyakran kieszel valamit, hogy húzkodhassa a kínaiak bajszát, így jön képbe a BREXIT, ugyanis Anglia kiválása jelentősen gyengíti az Európai Uniót. Kína az Unió második legnagyobb kereskedelmi partnere, ugyanis Európa a stabil és jogilag biztonságos környezetet kereső kínai vállalatok közvetlen külföldi befektetéseinek jelenlegi legfontosabb célpontja. Az már más kérdés, hogy mennyire szolgája mindez Európa hosszú távú érdekeit? Mindenesetre az USA-nak elemi érdeke, hogy lecsapjon a BREXIT után az Egyesült Királyságra és szövetségesévé tegye, mielőtt Kínával állapodnának meg. Ezek után felmerül az a kérdés is, vajon kinek a fejében, mikor és hol született meg anno a BREXIT ötlete?
Donald Trump sikeres taktikájához; a szembe támadunk, háttérből gyengítünk módszert remekül egészíti ki egy hirtelen Kínában megjelenő vírusjárvány. Emlékszünk, hogy az említett H1N1 vírus mekkora pánikot keltett világszerte, vagyis az eljárás sikere már tesztelt. Ahol pánik van, onnan menekülnek a befektetők, ennek következtében romlanak a gazdasági mutatók és instabillá válik az ország. Kína gyengítése kinek az érdeke? Mielőtt a kérdést megválaszolnánk, még egy adalék.
Kicsit kutakodva, érdekes információkra lelhetünk, mely szerint Bill Gates egyik alapítványa 2015 óta olyan intézményeket támogat, melyek koronavírussal kapcsolatos kutatásokat szabadalmaztatnak. Azt állítják, hogy ők az egyetlenek, akik rendelkeznek az oltóanyaggal is. Konteónak is erős az a feltevés, hogy Kína hamarosan kénytelen lesz megállapodni egy amerikai szervezettel, hogy hozzájusson az oltóanyaghoz, hacsak nem áll neki azonnal ő is fejleszteni. Ebben azonban több év lemaradása van, így nem marad más, mint a megállapodás. Azt már valószínűleg nem fogjuk megtudni, mi lesz az alku másik oldalán a színfalak mögött, de ebben a felállásban Amerika tűnik győztesnek, hacsak Kína ismét nem zsarol vissza.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy túl magasan zajló játszmák ezek, érdemes belegondolnunk, hogy közben hányan halnak meg, ami sajnos úgy tűnik ismét másodlagos szempont. Hiába istenítik még néhányan ma is Clausewitz-et, a háborút ma már nem feltétlen fegyverekkel vívják, eljött a biológiai és kiberhadviselés ideje, amely nem ismer határokat, és sajnos vagy szerencsére nem mérlegel, hogy kinek mennyi pénz van a zsebében, terjed és öl. Talán ez előbb-utóbb észhez téríti azokat is, akik most hatalmi mámorukban meggondolatlanul játszadoznak, és ebben a tekintetben sajnos az említett szereplők között nincs kivétel.
Weith Katalin
