USA és/vagy Kína

Talán lesz megállapodás a vámháborúban Kína és Amerika között, hacsak Trump elnök az utolsó pillanatban ismét nem gondolja meg magát… De mi húzódik meg valójában ennek a kereskedelmi csatározásnak a mélyén és hogyan alakul a két nagyhatalom egymáshoz való viszonya?

Az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolat alakulása jelentős kihatással van a világgazdaságra és a világpolitikára. Kétféle szemlélet létezik ma a két nagyhatalom egymáshoz való viszonyának megítélésében, az egyik a kölcsönös függőség tovább erősítését fejtegeti, míg a másik egyértelműen a kiszorítást és konfrontációt prognosztizálja. Megnyugtató, hogy akik ez utóbbi szcenáriót képviselik, álláspontjukat kiegészítik azzal a véleménnyel, hogy ez egyik nagyhatalom érdekét sem szolgálja.

Az elmúlt évtizedekben többnyire kiszámítható volt az amerikai és kínai viszony, viszont Donald Trump elnökké választása óta ez a helyzet jelentősen változott. A fordulatot Trump elnök telefonbeszélgetése idézte elő, melyet a tajvani elnökkel folytatott. Ezt megelőzően ugyanis négy évtizedig nem volt hivatalos kapcsolat Tajvan és Amerika között, így most önmagában a kapcsolatfelvétel is joggal keltett feszültséget a kínai elnökben, ugyanis Trump az eddig egységes Kína létjogosultságát feszegette a tajvani elnökkel folytatott beszélgetéssel. Nyilvánvaló, hogy Tajvan esetleges függetlenedési szándéka tovább fokozná a konfliktusokat a térségben, mely kívülről is instabillá tenné Kína pozícióját, a belső bizonytalanságot és aggodalmat keltő lázongások mellett.

Ma már egyértelmű, 2016. decemberében még értetlenséget okozott ez a szokatlan telefonhívás, amivel az Egyesült Államok elnöke erőt demonstrált nem csak személyes, frissen szerzett pozícióját illetően, hanem felülírta több elődje Kína felé évtizedek alatt kiépített együttműködési stratégiáját, ezzel nyíltan a pástra hívva a feltörekvő kínai nagyhatalmat.

Az Amerikai Egyesült Államok stratégiája

Az USA a XX. században egyértelműen a világ vezető hatalmi központjává vált. Gazdasági ereje, tudományos technikai fejlettsége, hagyományos demokratikus politikai berendezkedése megalapozta, hogy a két világháborúból győztesként került ki.

Donald Trump elnök megválasztását követően, egyik fő céljául tűzte ki az amerikai társadalom bizalmának helyreállítását, melynek érdekében megalkotásra került a Nemzeti Biztonsági Stratégia, az alábbi négy fő pillére alapozva Amerika nemzeti érdekeit:

I. Az amerikai nép, az ország, és az amerikai életforma védelme;
II. Az USA prosperitásának, a lakosság életszínvonalának növelése;
III. A béke erőre, hatalomra, elrettentésre épülő megőrzése, fenntartása;
IV. Az amerikai befolyás előmozdítása, fokozása.

Ezek a stratégiai irányultságok meghatározzák Amerika világpolitikai pozícióját és nyilvánvalóvá teszik a rivalizáláson, versenyhelyzeten alapuló, mindenáron győztes attitűd képviseletét, melynek legkiválóbb megtestesítője maga Trump elnök. Ezt a fajta politikát, különös tekintettel a harmadik pontra, nyilvánvalóan nem lett volna képes véghez vinni egy diplomatikus, konszenzuális hozzáállású államelnök. Tanulmányozva Amerika-Kína nagyhatalmi viszonyát, sokkal érthetőbbé válik Amerika szempontjából ennek az autokratikus vezetési stílusnak a szükségessége annak érdekében, hogy az USA megőrizze világpolitikai pozícióját.

A megalkotott dokumentum külön hangsúlyt fektet a technoló­giai-innovációs bázis védelmére, amiben ki­emelt cél a szellemi tulajdon és szabadalmak védelme, a technológiai tudásbázishoz való hozzáférés szigorítása, valamint a külföldi hírszerzési tevékenység hatékonyabb korlátozása.

A dokumentum határozott állásfoglalást tesz Kína nagyhatalmi terjeszkedésének kivédésére. Többek között kiemeli, hogy Kína olyan világrend kialakításán mun­kálkodik, amely az értékek és érdekek szintjén is ellentétes az amerikaival. Kína ki akarja szorítani az Egyesült Államokat a csendes-óceáni térségből, ki kí­vánja terjeszteni állami irányítású gazdasági modelljét, és megpróbálja saját érdekei mentén átalakítani a térség erőviszonyait.

Kína nézőpontjából és az eseményeket követve ugyanakkor úgy tűnik, hogy Amerika kíván beavatkozni a Csendes-óceáni térség kereskedelmi tevékenységébe, megakadályozva ezzel a kínai térhódítást. Mindeközben érthetetlen módon az USA kilépett a csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodásból.

A dokumentum továbbá egyértelműen megfogalmazza a Kínával kapcsolatos álláspontot, mely szerint az eddigi együttműködő partneri viszonyt globális kihívó partneri viszonnyá kell alakítani. Ez a legkardinálisabb stratégiai változás az Amerika-Kína kapcsolatba, mely doktrinának ugyanakkor óriási hiányossága, hogy nem fejti ki és nem támasztja alá semmilyen konkrét politikai, katonai vagy akár gazdasági operatív tervvel és eszközrendszerrel ennek megvalósítását.

A Kínai Népköztársaság Védelempolitikája

Az elmúlt hatvan évben Kína tudatosan készült gazdasági befolyásának kiterjesztésére, és ma már alaptételnek számít, hogy „Kína nem fejlődhet tovább a világ többi részétől elzártan, mint ahogy a világ többi részében sem lehet jólét és stabilitás Kína nélkül” – mondta ezt Hu Csin-tao kínai államelnök-pártfőtitkár a Kínai Kommunista Párt 17. Kongresszusán 2007. október 15-én.

1989 után a védelmi kiadások rendkívüli módon megnőttek, amikor elindult a kínai haderő modernizációja, mellyel Kína igyekezett behozni az évtizedek alatt kialakult technológiai lemaradást. Kína haderejének erősödésére reagálva az USA megerősítette együttműködéseit regionális szövetségeseivel, és mivel úgy ítélte meg, hogy Kína harcászati eszközeinek fejlesztése egyértelműen az amerikai repülőgép-hordozó harccsoportok ellen irányult, válaszul az USA is fejlesztéseket hajtott végre.

Dél-kínai-tenger és fegyverexport

A Dél-kínai-tenger térsége gazdag kőolaj és földgázlelőhelyekben, így több térségbeli ország pályázik ezeknek a kiaknázására. A helyi feszültséget fokozza, hogy Amerika számos országot támogat a térségben fegyverexporttal, ami megnehezíti Kína helyzetét, és újabb szembenállást idéz elő a két nagyhatalom között. Közben az Egyesült Államok is erősítette tengeri flottáját, mely a II. világháború óta a Csendes-óceánon állomásozik. Ez a komoly feszültséggóc bármikor háborút robbanthat ki a térségben, melynek beláthatatlan következményei lehetnek.

„Kína békés növekedési” stratégiája

Kína globális stratégiája és a nemzetközi színtéren való viselkedése egy igen határozott Kína-centrikus képet mutat. Maga a stratégiai tervezés befelé, a belső fejlődésre koncentrál, és a külső stratégia nem más, mint a belső fejlődés igényeinek menedzselése és védelme.

A tartósan magas növekedési ütemet megvalósító Kína gazdasága fokozatosan olyan méretet ért el, amely önmagában megváltoztatta nemzetközi és globális jelentőségét és szerepét, mely jelentős hatásokat generál a kereskedelem és a tőkemozgások terén.

A leglátványosabb változás azonban, amely alapvetően a dinamikus növekedésből fakad, hogy országok sokasága változtatta meg Kínához való viszonyát, és ezt az orientációt a nagyhatalmak, főként az Egyesült Államok igyekszik megfelelő mederben tartani.

Kereskedelmi háború Kína és Amerika között

Az Egyesült Államok 2018 februárjában meghozta az első piacvédelmi intézkedéseket, amikor kemény vámokkal sújtotta a napelemek és mosógépek importját, melyet márciusban már kifejezetten Kína ellen hozott további intézkedések követtek. Peking ellenintézkedésként 2018 áprilisában 3 milliárd dollár értékű amerikai termékre vetett ki importvámokat. Az USA még ugyanebben a hónapban kivégezte az egyik legnagyobb kínai telekommunikációs eszközöket gyártó kínai vállalatot, a ZTE-t, amikor megtiltotta amerikai cégek számára az együttműködést a társasággal.

2018-ban az Egyesült Államok 540 MD dollár értékben vásárolt termékeket Kínától, ugyanakkor az exportja Pekingből csupán 120 milliárd dollárt ért el, így a deficit több mint 400 MD dollár. Kína leginkább elektronikai termékeket, gépipari berendezéseket, bútorokat, játékokat és műanyag termékeket exportál az amerikai piacra.
Szeptemberben Trump elnök a teljes, több mint 500 milliárd dollár értékű kínai importra vámot akart kivetni, majd kilencven napos tűzszünetben állapodott meg Hszi Csin-pinggel a G20 csúcstalálkozón, ami azóta is megállapodás nélküli vámtárgyalásokkal zajlik, talán a napokban mindkét fél egyetértésével lezárul.

Egyelőre függőhelyzet áll fenn a két nagyhatalom között, hiszen Amerika kiszolgáltatott Kínának a feldolgozóipar tekintetében, Kína pedig rászorul a nyugati technológiára, de csak addig, amíg saját maga kifejleszti azokat. Nagy kérdés, hogy miután Kína kiszolgáltatottsága megszűnik, hogyan változik a két nagyhatalom kapcsolata.

Kiegészítő, de nem elhanyagolható aspektus Amerika és Kína jelenlegi viszonyában az Európai Unió és az USA kapcsolata, mely szintén feszültséggel terhelt, főként a védelmi kiadások vonatkozásában vannak komoly ellentétek. Trump elnök több tekintetben megtámadta Németországot, aki így Kínával kezdett egyre szorosabb gazdasági kapcsolatot építeni. Figyelemre méltó adat, hogy Kína vált Németország legnagyobb külkereskedelmi partnerévé a két ország közötti 170 milliárd eurós külkereskedelmi forgalommal, mellyel Kína átvette az Egyesült Államoktól az első helyét.

Összegzés

Az áttekintésből jól látható, hogy Kína speciális „békés fejlődése” és ezáltal globális erősödése indirekt provokációként hat a világ vezető nagyhatalmára, az Egyesült Államokra. Az USA erre támadó módon reagál, fenntartva a hatalmi pozíciót és a bizalomépítés látszatát az amerikai társadalom és a világpolitika felé.
A Trump elnök általi erőfitogtatás úgy tűnik egyre eredménytelenebb mind az Európai Unió, mind pedig Kína felé, ugyanis sorban veszíti el gazdasági potenciálját és kényszerül kompromisszumkötésekre a háttérben. Ugyanakkor Donald Trump republikánus követőinek meggyőződése, hogy az elnök tökéletes diplomáciai érzékkel, céltudatos határozottsággal képviseli Amerikát, és elődeivel ellentétben, nyílt kommunikációval követeli meg a tiszteletet önmaga és az amerikai állampolgárok számára.

Nehéz megítélni objektíven az amerikai elnök nem szokványos intézkedéseinek és retorikájának valódi okát és szándékát, ugyanakkor a kínai helyzet is árnyaltabb az eddig leírtaknál. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy míg Amerika a demokrácia élharcosa, Kínában oligarchikus berendezkedésű népköztársaság uralkodik, melynek működése során már többször sérültek az emberi jogok.

Tovább színesíti és befolyásolja a két nagyhatalom viszonyát Oroszország és a többi nagyhatalmi szereplő világpolitikai pozíciója, illetve mozgása.

Véleményem szerint csak észszerű, konstruktív együttműködésen alapulva hozható létre valódi fejlődés és prosperálás a világban. A technológiai fejlesztéseket nem egymás ellenében, hanem kölcsönös, a tudást egymással megosztó és kooperáló szemlélettel szükséges az emberiség javára fordítani, ellenkező esetben az öncélú hatalmi játszmák végzetes hatással lesznek mindnyájunk és a következő generációk életére is.

Mindezek tükrében kiemelt jelentősége lesz a jövő évi amerikai elnökválasztásnak, vajon előtérbe kerül-e a kooperatív, diplomatikus szemlélet vagy továbbra is a harcos, autokrata vezetői attitűd nyer teret, lassítva ezzel az emberiséget szolgáló technológiai és társadalmi fejlődést. A magam részéről bízom az előbbi győzelmében.

Weith Katalin

Megosztás: