Gyerekszáj

Teljes a káosz a politikában, amitől még nagyobb a bizonytalanság a szavazók körében. Látjátok azt a jelenetet, amikor apa és anya veszekszik és a három éves kicsi gyerek a szoba közepén, magányosan, riadtan sír, nem érti mi történik azzal a két emberrel, akitől az élete függ, tele van félelemmel és másra sem vágyik, csak anya ölelésére és apa megnyugtató szavára.

Kit érdekel, hogy ki megy el a Jobbik tüntetésére, amikor ugyanolyan értelmetlen veszekedés az egész, mint a választási törvény megváltoztatásának demonstrációja. Hol vagyok én ebben? Mit érdekel a 600 milliós büntetés, amikor az lenne igazságos, ha egyik párt se kapna egyetlen fillér támogatást se a választásra, és jobb helyre költenék azokat a milliárdokat is. Nem mindegy ki van a plakátokon, ha a tojás már 700 Ft és több millióan csak álmodoznak a reggeli rántottáról? Értem én, hogy a demokrácia értem van, ahogy anyu és apu veszekedése is jobbítani akarja a kapcsolatukat, miközben darabokra hullik minden és velem senki nem törődik.

Kedves politikusok, anyukák és apukák, szeretnék egy boldog, harmonikus országban élni, ahol reggel anyu és apu egymásra mosolyog, miközben esszük a rántottát és azt szeretném, ha Tercsi, Fercsi, Kata és Klára is így indulna minden reggel az óvodába. Nem akarok veszekedő politikusokat és szülőket sem, mert ennek semmi értelme. Ha majd anyuék azon vesznek össze, hogy ma este ki olvasson nekem mesét és főtt tojás vagy virsli legyen reggel az asztalon, akkor én is elmegyek velük szavazni, hogy a legjobb politikus néniket és bácsikat válasszuk.

Weith Katalin

Megosztás: