Félel(MÉM)em

Vírusként, rohamosan terjed a félelem. A szavaknak, a stílusnak és a gesztusoknak súlya van, ami alattomosan rátelepszik a lelkekre, amitől egy egész ország népessége meggyengülten tántorog. Hipnotikus erő sugárzik a retorikából, mert az egész mélyén lapuló érzelmi góc olyan, mint egy vattacsomagba bugyolált kő, melynek a koppanásától beszakad a fejünk. Azután a fájdalomtól feltolulnak a korábbi rossz emlékek, és máris a saját sebeinkkel és a múltbeli sérelmeinkkel vagyunk elfoglalva ahelyett, hogy lelkesen építenénk a világot magunk körül, egy jobb jövő felé. A félelemkeltő retorika erre épít, azokra a mémekre, melyek rossz közérzetet kiváltva, észrevétlenül szivárognak be a köztudatba és tapadnak meg bennünk.

Pedig a mém lehet pozitív is, trendi, még akár c(I)uki is. A félelem egyetlen ellenszere a vágy, amely tele van jó érzéssel, boldogsággal, szépséggel és harmóniával. Hisz mindnyájan ezt szeretnénk az életünkben, ezért kelünk fel, dolgozunk keményen, vagy éppen ábrándozunk az álomvilágot bemutató hollywoodi filmeken.

Itt az ideje, hogy megértsük, nem más, hanem mi magunk tudjuk a saját világunkat megteremteni, mert a változás belülről, belőlünk fakad. Ennek pedig az első lépése a saját gondolatunk, az elképzelés, a vágy, amit szeretnénk elérni. Ha már kigondoltuk mit fogunk megvalósítani, akkor következik a döntés, hogy igen, megteszem, majd a szándék, hogy biztosan megcsinálom és végül a cselekvés, hogy el is kezdem tenni. Ez a sorrend és egyik lépés sem kihagyható. Gondolj bele, az életedben mik voltak azok a dolgok, amiket elértél, megszereztél. Idézd fel, valóban végigmentél ezeken a lépéseken? Biztosan, különben nem érted volna el és nem lett volna a tiéd.

Akkor most csak azt döntsd el, hogy benne szeretnél-e maradni ebben az állapotban és várni a további kőzuhatagokat, vagy megtalálod és csatlakozol azokhoz az emberekhez, akik már döntöttek és tesznek azért, hogy szebb világot teremtsenek maguk körül, ahol a mé(M)hek virágról virágra szállnak, a gyerekek mindig mosolyognak, a felnőttek pedig megelégedetten tervezik a másnapot, mert ma már elérték, amiről tegnap álmodtak. Az első ugyan egyszerűbb, de fájdalmasabb, míg a második lelkesítőbb, boldogabb, azonban készülj fel, munkásabb is.

DöntsÖN, mert hamarosan kő kövön nem marad!

Weith Katalin

Megosztás:

Hozzászólás ehhez: Félel(MÉM)em

Hozzászólás:

Your email address will not be published.


*