A tegnap esti választási eredmények sokunkban megdöbbenést okoztak. A rengeteg munka és szervezés valóban ennyire volt elegendő? Be kell látnunk, vannak, akik jobban felmérték a helyzetet és a cél érdekében mindent elkövettek a sikerért.
Ma újra felkelt a nap és az élet megy tovább, a csatát elvesztettük, de a háborút még megnyerhetjük. Ehhez alapos, önkritikus értékelésre és azután újratervezésre van szükség. Minden helyzet tanulsággal szolgál, minden akadályon túljutás megerősít. Pedig egyetlen alapvetés választ ad a kialakult helyzetre; az emberi túlélés első és legfontosabb ösztöne a biztonság, mely az ösztönpiramis alján található. Be kell látni, a magyar nép létbizonytalanság érzete kritikus és bármi áron megerősítést kíván. Ez pedig azt jelenti, hogy nagy baj van, nincs biztonság, kapaszkodóra van szükség. Ezt a támaszt pedig csakis egy stabil erő tudja megadni, szemben az egymással civódó, megbékélést nem találó politikusokkal. Az igazi kérdés az, hogy ki és hogyan teremti meg a vágyott, valódi biztonságot a jövőben úgy, hogy közben egy szinttel feljebb, a „szeretet és összetartozás” állapotába léphessen az egész társadalom.
Fejet kell hajtanunk a magyar állampolgárok többségének döntése előtt, és el kell fogadnunk, hogy nem hagyhatók ki lépcsőfokok a mindenki számára elérendő „önmegvalósítás és kiteljesedés” világához vezető úton.
A választási eredmény legfontosabb tanulsága és következménye, hogy sokkal több a teendő, mint amit eddig láttunk és folytatnunk kell a munkát, Magunkért és Egymásért!
Weith Katalin
Kedves Katalin !
Köszönöm a bátorságod ,de ne okold magad ,se azokat akik bíztak benned .
Én tudom anélkül ,hogy bárki, bár mit is mondott volna Este tízkor már szabad volt az ördög és az urnákat szépen kicserélte a sötétben Így tudtak csalással győzni.
Az én megfigyelésem szerint
a világ összes jóindulatúnak indult pártja,
(de egyházak is, és egyébb tömegszervezetek is)
amikor odáig szaporodik (hígul) a tagsága,
hogy kezd hatalmi tényezővé válni,
addigra beléptek hozzájuk olyan síma modorú ügynökök,
akik hozzájárulásaikkal kulcspozíciókat “éredmelnek ki”,
és a pénzvilág, a gazdasági élet szereplői érdekeit
ravaszul becsempészik,
mielőtt a pártalapítók észbekapnának,
már sajátmaguk is nyakig vannak a szutyokban:
“A cél szentesíti az esztközt.” alapon.
Ne reménykedj soha pártokban.
A remény a politikai pártokat hátulról irányító
gazdasági élet szereplőinek etikussá tételében van,
pl. WISE, vagy más, ha te tudsz olyanról….
A társadalom egy széles rétege a biztonságra, a folytonosságra és a kiszámíthatóságra szavazott. És most, az összes oldalon azon töprengenek, hogy vajon mit is fog csinálni a választásokon nyertes párt? A kommentekből azt látom, hogy senki sem tudja.