A bölcs tanító

Kevés barátom, ám annál több ismerősöm van a Facebookon, köztük olyanok is, akikkel személyesen még nem találkoztam, valamilyen közös érdeklődési kör vagy szimpátia alapján jelöltük egymást. Ilyen ismerősöm Dányi László is, aki a minap egy kurta-furcsa „Vén hülye!” bejegyzéssel illette Gábor Györgyöt, a legutóbbi posztja kapcsán. A két úr nézeteltérése több száz kommentelőt indított hozzászólásra, ami egy zsidó-náci sárdobálásba eszkalálódott.

Érdekelt, hogy mi váltotta ki ezt a konfliktushelyzetet, ezért mindkét úrnak újra végig pörgettem néhány korábbi bejegyzését a közösségi hálón. Ahogy olvasgattam, örömmel nyugtáztam, hogy nem véletlenül ismerősöm mindkettejük, így még kíváncsibbá tett, mi váltotta ki a szélsőséges indulatokat.

Két nagy tudású (nem tisztem megítélni ennek a személyre szabott mértékét), tanár, filozófus, illetve történész értelmiségi úrról van szó.

Gábor György a posztjaiban sosem rejti véka alá, az amúgy csodálni való tárgyi tudással cizellált, kevésbé csodálni való gyűlöletes ellenérzését a jelenlegi hatalommal szemben. Olvasva az írásait, gyakran fogalmazódik meg bennem a kérdés, vajon milyen valódi hozadéka van a konstruktív megoldási javaslatot nélkülöző, nagyon durva és erős kormánykritikának? Ekkora tudást és tapasztalatot nem vétek-e elherdálni bosszankodásra és ellenségességre, miközben mindez falra hányt borsó. Eszembe jut erről egy régi bölcsesség: „Ellenfelével becsüli magát az ember.”

Dányi László posztjai között olvasgatva megtaláltam egy szimpatikus felszólítást: : „Lépjünk fel közösen az oltás alapú megkülönböztetés minden formája ellen!”, majd egy hozzá tartozó link az „EU Parlamenti Közgyűlése 2021. január 27-ei határozatából”. Érdemes elolvasni! Vajon aki ilyen dokumentumot publikál, miért ír egy ennyire bántó megjegyzést, amiről egy másik bölcsesség jut eszembe: „egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”.

Próbáltam megtalálni a konfliktus valódi okát, amire rövid olvasgatás után rá is találtam. Gábor György két nappal ezelőtti posztjában többek között arról írt, hogy Wass Albert bekerült az idei érettségi tételek közé, miközben Kertész Imre és Ottlik Géza kimaradt. A neuralgikus pont Wass Albert megítélése, akit Gábor György antiszemita nézetűnek, Dányi László pedig a magyar nép jeles literátorának aposztrofált.

Kedves Urak, Önöknek igaza van! Mindkettőjüknek!

A jelen világunk tele van ilyen antagonisztikus ellentéttel, aminek jelentős részét a múltból cipelünk. A kérdés az, hogyan fogunk ezeken méltósággal, tanulságokat levonva túllépni?

Kövezzenek meg, állok elébe, én kötelezővé tenném Wass Albertet és Kertész Imrét is, elolvastatnám a Bibliát és a Mein Kampfot is a középiskolában, mert csak akkor keveredünk ki ebből az értékrendi válságból, ha nem egy (és bármely) ideológia által vezérelt oktatási rend szerint készítjük fel a következő generációt az életre, hanem megkapnak minden lehetséges információt ahhoz, hogy azután saját véleményt tudjanak alkotni. Ezután már csak a megfelelő vitakultúrát szükséges elsajátítaniuk, amelynek az alapja egymás tisztelete.

Erről is eszembe jut egy bölcsesség, „a példamutatás a legjobb tanítás.”

Weith Katalin

Megosztás: